Nem csak a programozás…

Visszatérő téma az ügyfélszolgálatunkon az, hogy egy leendő tanulónk amiatt bizonytalan, mert nem tudja, hogy maga a programozás örömet okozna-e neki. Mert a pénzt és az időt szívesen rászánná, de ha a végén nem érzi magát boldogabbnak, mint a jelenlegi munkájában, akkor nem érte meg a folyamat az áldozatot.

Ez egy teljesen érthető szempont, és erre szeretnék reflektálni a sorozat három blogcikkében. Az első rész általánosabb, nem kizárólagosan a programozáshoz kapcsolódó szempontokat sorol fel.

A cég

Az első dolog, ami eszembe jutott: mielőtt oktató és vállalkozó lettem volna, dolgoztam programozóként is. Nagyon érdekes volt megfigyelni, hogy két cég közül az egyiknél nagyon szerettem dolgozni, a másiknál pedig nagyon nem. Annak ellenére, hogy mindkettő esetében programozás volt a feladatom.

Annál a cégnél, aminél szerettem dolgozni, jó kapcsolatban voltam a főnökkel, elismerte a munkámat, a feladataimat 100%-osan el tudtam látni, sikereket értem el a szoftver fejlesztése során (pl. észrevettem, hogy egy gyakran használt funkciót hogyan lehet háromszorosára gyorsítani), érdekelt az a téma is, amiben az adott cég a szoftverét gyártotta. Tehát minden ideális volt (kivéve a fizetést és a pénzügyi nehézségeket, aminek következtében mint utolsónak érkező, először kényszerültem távozni).

A másik cégnél nem voltam jó kapcsolatban a főnökkel, a munkatársaim egy része elég idegesítő személyiség volt, a főnök rendszeresen ordítozott (valójában eléggé hiányosak voltak a vezetői készségei). Az eszközök, amiket használtunk, számomra (akkor még) újak voltak, és nem igazán foglalkozott senki a betanítással. A téma is távolabb állt tőlem, amiben a programot kellett készíteni. A munkámat nem ismerték el, sőt, igazából folyamatosan az volt az érzésem, hogy nem vagyok elég jó nekik, én vagyok a megtűrt személy (pl. az irodához másfél év alatt sem lett saját kulcsom, és nem lett céges emailcímem sem).

A “szeretem”-céghez szívesen mentem be, sőt, alig vártam, hogy beérjek, a “nemszeretem”-cégnél meg alig vártam, hogy leteljen a munkaidő (az megvan, amikor az ember időzítőt állít be, hogy mennyi van még hátra a napi munkaidejéből?), reggel meg alig bírtam kikecmeregni az ágyból, és a legkisebb hőemelkedéssel is rohantam az orvoshoz…

Az első dolog, amit mondani akarok, hogy nagyon fontos, hogy a megfelelő (hangulatú) céghez / csapathoz menj, miután programozni már megtanultál. És lehet, hogy ugyanolyan eszközökkel, ugyanolyan feladatot kell megoldanod, de az egyiknél jól fogod érezni magad, a másiknál meg nem.

A munka – túl könnyű, túl nehéz?

Boldogtalan a munkahelyén az ember nemcsak a cég, a csapat vagy a főnök miatt lehet. További aspektus az, hogy ha a munka már csuklóból megy, nem jelent kihívást, így az ember egyszerűen megunja, mert nincs lehetősége a fejlődésre. Ennek következtében boldogtalan.

De lehet pont a másik véglet is, amikor meg úgy érzi, hogy a rábízott feladat meghaladja a képességeit, nem elég jó hozzá, ilyenkor meg az alkalmatlanság érzése gyötri. Ez esetben pedig a frusztráció miatt nem érzi teljesnek az életét.

A két véglet között jól kell belőni az arany középutat, hogy kihívás is legyen, de ne legyen túl sok.

A StudiCore Online megalkotásakor is ez volt az egyik szempont – ezt egyébként már magántanárként is követtem, és évekig gyakoroltam, hogy pontosan olyan feladatot adjak, ami még kihívás, de nem túl unalmas. A túl unalmas feladat, amit kisujjból kiráz az ember – oktatási szempontból – nemcsak demotiváló, de a folyamat hatékonyságát is rontja.

“Hogy tetszett az 1-11 fejezet? Röviden fogalmazva: nagyon. Azért egy kicsit kifejteném ? Sikerült úgy összeállítani a feladatokat, hogy fokozatosan nehezedtek, ugyanúgy fejezetenként, mint az egész anyagot tekintve. Szerintem ezt nagyon nehéz volt kisakkozni, és szerintem folyamatosan módosítgattátok, amíg ilyen lett. A másik dolog, ami tetszett, hogy folyamatosan fenntartotta az ember érdeklődését, várta következő fejezetet, feladatokat. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy jó sorozatot néz az ember, és persze mindig a legjobb résznél lesz vége egy epizódnak, és kénytelen vagy várni egy hetet, hogy hogyan folytatódik. Itt szerencsére rajtad múlik, mikor folytatódik.” /Gúth Zsolt/

Ha még nem töltötted ki a tesztünket, töltsd ki, és vele 2 hét ingyenes hozzáférést kaphatsz a StudiCore Online-hoz. Ha pedig az ingyenes időszak már a hátad mögött van, előfizetni itt tudsz. Egyéb esetekben az ügyfélszolgálatunk tud segíteni.

Pasztuhov Dániel