Egy jógaóra élményei

Az elmúlt időszakban viszonylag gyakran megfordultam jógaórán (ha te is sokat ülsz számítógép előtt, és esetleg elmúltál már 30-35, akkor talán neked is volt már hátfájásod… nekem ezt kiválóan ellensúlyozza a jóga… ha ilyesmid van, adj neki egy esélyt te is!)

Számos lehetőség kipróbálása után végül egy nagyon közeli jógastúdió hétfő esti óráján kötöttem ki. Tetszett az, ahogyan az oktató tartja az órákat, tetszett az is, hogy nem volt annyira népszerű időpont, így nem voltak túl sokan – nyugodtan el lehetett férni.

Az oktató – egy kedves, fiatal lány – látszott, hogy nagyon szereti, amit csinál, ez neki nem is munka, inkább hivatás, vagy még inkább szórakozás.

Ezt a hétfői alkalmat is azzal kezdte, hogy megkérdezte: “Hogy vagytok? Milyen napotok volt?”

Erre megváltozott a hangulat, felbukkant a “Mégis milyen lehet egy hétfő? Hát sz@r!” kisugárzása, úgy kb. a teremben levők felénél. Kivételek mi voltunk: a jógaoktató, a színész barátom és én.

Mi szeretjük, amit csinálunk, így nekünk a hétfő is ugyanolyan jó, mint egy másik nap – ha nem jobb.

És mi van a többiekkel?

Persze “természetes”, hogy ma Magyarországon mindenki “csak a pénzért” dolgozik, hogy el tudja tartani a családját, fizetni tudja a hiteleit, és maradjon még egy kicsi erre-arra.

De tényleg természetes?
Tényleg az a normális, hogy az ember heti 40+ óráját valami olyasmivel tölti, amit csak az eredménye miatt csinál? Ami ráadásul már előre le is van kötve? És menet közben a tevékenységet meg utálja?

NEM, EZ NEM NORMÁLIS!!!

Ha már valaki eladja az idejét pénzért (mert ezt teszi a legtöbb ember), akkor a pénzen kívül miért ne kaphatna valami mást is? Valami többet? Jó érzést, sikerélményt, elégedettséget, a jól végzett munka örömét?

Persze, tudom – én is voltam hasonló cipőben -, feladni a biztos, de sz@r munkát valami olyanért, ami nem biztos és ha be is jön, nem biztos, hogy jobb lesz, az kockázatos. Ezt el kell ismerni. A saját esetemben – egy olyan programozó munkahelyről jöttem el, ahol nem éreztem jól magam, és lettem programozásoktató – ez abszolút jó lépés volt, ráadásul sokkal kockázatosabb volt, mint állást váltani, én ugyanis nemcsak munkát váltottam, hanem egyből alkalmazottból vállalkozóvá is lettem.

Ha esetleg a Hétfő-szindrómával kapcsolatosan magadra ismertél, akkor itt az ideje a tettek mezejére lépni. Feltételezhetően érdekel a programozás – talán valamilyen szinten művelted is már -, különben ezt a cikket tuti nem olvasnád :-), úgyhogy rajta, ess neki, és csináld! Tanulj meg programozni! Nálunk ráadásul úgy sajátíthatod el az alapokat, hogy nem kell sem felmondanod, sem bejárkálnod egy bizonyos helyre, otthon a karosszékből, mikor a család már elcsendesült, mégis valóra válthatod az álmaidat: ha már “muszáj” pénzt keresni, azt legalább akkor egy örömteli, kreativitást is igénylő, mindig újdonságot jelentő munkával tedd – jóval több pénzért, mint a magyar átlag.

Jössz?

Akkor íme a következő lépés: www.studicore.hu/teszt
Vagy ha az ingyenes próbán már túl vagy, akkor pedig irány a megrendelés oldal

Pasztuhov Dániel