Sikerült elérned, amit elterveztél: felvettek egy céghez programozóként dolgozni.

Hiba lenne, ha ebben a pillanatban hátradőlnél, és úgy éreznéd, hogy itt a vége, eljött a Kánaán.

Nem.

Ha felvettek egy céghez programozóként dolgozni, akkor kaptál egy esélyt, hogy bizonyíts.

Ritka szerencsés helyzet az, ha az új kezdő programozó bármi, cég számára használható értéket elő tud állítani az első három hónapban. Az első három hónapban a nettó munkabéred duplájába kerülsz a munkáltatónak (járulékok, stb), és nem termelsz értéket, sőt, még extra kapacitást kötsz le a cégben (valakinek oktatnia kell, megmutatni, hogyan működik a cég, a folyamatok, mit fejlesztettek a kollégák az elmúlt években, stb).

És akkor innen indul a cégnél a karriered.

Amit én javaslok:

• tekintsd lehetőségnek az alkalmazásodat, és légy hálás érte!
• szolgáld meg a fizetésedet, adj jóval több értéket a cégnek, mint amibe kerül a munkád: légy a tudásodhoz mérten hatékony, dolgozz a keze alá annak, aki a főnököd, mentorod lesz
• tanulj, tanulj, tanulj – a programozóként cégnél eltöltött első 1-2 év nem a „hasvakarásról” szól, hanem arról, hogy igyekszel minél több mindent megtanulni. Ha eltelt 1-2 év, és már megfelelsz a kihívásoknak, akkor lehet egy kicsit visszább kapcsolni a tanulással, de valószínűleg sosem fogod abbahagyni, míg programozó leszel. (Ami amúgy nem baj, én pl. imádok új rendszereket megismerni, felfedezni. Remélem, te is így leszel vele!)
• a változás az élet minden területén jelen van, nincs ez másképp a munkában sem. Az informatika világa változékony, gyorsan fejlődő terület, maradj rugalmas és nyitott! A programozás világa nagyon izgalmas és kihívásokkal teli, frissen tartja a szellemet! (Erről jut eszembe egyik kollégám az egyetemről. Mikor együtt oktattunk (programozást), ő kb. két évvel volt nyugdíj előtt. És ha hiszed, ha nem, épp akkor kezdte el átalakítani a tantárgyat, mert annyi újdonság volt benne az elmúlt egy-két évben, hogy arról muszáj a hallgatóknak is tudniuk 🙂).

Ahogy a mese is mondja:

“Egy asszony azt álmodta, hogy a piacon betért egy teljesen új üzletbe, és legnagyobb meglepetésére Istent találta a pult mögött.
– Mit árulsz itt? – kérdezte.
– Mindent, amit a szíved kíván – válaszolta Isten.
Alig mervén hinni a saját fülének, az asszony elhatározta, hogy a lehető legjobb dolgot fogja kérni, amit emberi lény csak kívánhat.
– Lelki békét, szeretetet és boldogságot, bölcsességet és félelemtől való szabadságot akarok – mondta, majd kis idő múlva még hozzátette – nemcsak magamnak, hanem minden embernek a földön.
Isten mosolygott:
– Kedvesem, azt hiszem, félreértettél – mondta. – Mi nem gyümölcsöt árulunk itt. Csak magokat.”