Két életkép. Budapest, hétköznap, ebédidő.

1. helyszín: egy pláza étteremrészlege, ahol tömegnyomor van, közelharc folyik a szabad helyekért, ha nem vagy elég gyors, akkor lemaradsz, aztán keringhetsz még egy csomót, míg majdnem kihűl az étel, amit műanyagtálcán, műanyagtányéron és műanyag evőeszközökkel kaptál meg.
2. helyszín: egy az előbbi plázához közeli szálloda, ahol kényelmes székek vannak, csönd, néhány betérő vendég mindössze, pincér hozza az ebédet, melegített tányéron, kellemes, nyugodt környezetben fogyaszthatod el két- vagy háromfogásos ételedet (eredeti Zsolnay porcelán étkészletből, fém evőeszközökkel).

Szerinted miért van ez így?

Lehet, hogy most arra gondolsz, hogy a plázás étkezés olcsóbb és gyorsabb. A gyorsabbal valószínűleg tényleg nem tudok vitatkozni, bár ha a szállodához dolgozol közelebb, akkor egyértelműen az nyer.

Nézzük meg az olcsóságot!

Az 1. esetben (szerintem nagyjából minden budapesti sejti az árakat) kb. 1500 Ft lesz az egy tányér főétel, ha valami üdítőt is szeretnél, akkor inkább 1700-1800.

A 2. esetben pedig a kétfogásos (leves és főétel) 1760 Ft, a háromfogásos (leves, főétel, desszert) pedig 2090 Ft (mindkettő szervízdíjjal), bár ital nélkül.

Mit akarok ezzel mondani?

Bár árban nagyjából egyezik a kettő, de sokan mégsem a szálloda nyugodt, tágas, csendes környezetét választják, hanem mennek tülekedni a plázába, és állva ebédelni.

Miért?

Lehet, hogy eszükbe sem jutott, hogy megnézzék, mit kínál egy szálloda ebédként, és mennyiért.
Lehet, hogy azt gondolják, hogy a szálloda étterme megfizethetetlen számukra.
Lehet, hogy azt gondolják, ők ezt nem érdemlik meg.

Az emberek kishitűek.

• El sem tudják képzelni, hogy egy szálloda árait is meg tudják fizetni. (Az említett szállodában konkrétan olcsóbb volt a kávé, mint egy manapság menő kávézóláncban, és messze kisebb volt a zsizsegés.)
• Nem hiszik el (nekem sem), hogy ha az első 5 fejezetet nagyobb gond nélkül elvégzik, akkor a további fejezetekben mindig annyival lesz nehezebb, mint amennyivel ők rutinosabbak lesznek, és többet fognak tudni.
• Azt gondolják, hogy nekik biztosan nem lesz akkora szerencséjük(?), hogy majd pont őket fogják felvenni programozónak.

Az utolsóról jut eszembe: Magyarország egyik legjobb IT fejvadászcégének a vezetőjétől hallottam, hogy a szolnoki MÁV fűtőkarbantartójából lett programozó egy menő multinacionális cégnél. Nem elég, hogy egész életében fizikai munkát végzett, tehát elég kevés köze volt előtte az IT-hoz, hanem mikor elkezdte, már elmúlt 50 éves! És ez még akkor volt, mikor nem volt ennyire égető az informatikushiány.

Ha neki sikerült, neked is sikerülni fog! Bízz magadban és bennünk!

Az önmagadba vetett hit és az önbizalmad erősítésére az egyik legjobb módszer, hogy:

Engedd meg magadnak a jót!
Miért kéne (mindig) az árat nézned, amikor magadról van szó?

• Ha kávézol, nézd meg, hogy nem tudod-e azt elegánsabb helyen tenni, amivel kényezteted magad!
• Ha ebédelsz, teremts rá módot néha, hogy a pincérek körülugráljanak téged!
• Engedd meg magadnak, hogy olyan rendszerben tanulj, amiben élvezed a tanulást!
• Engedd meg magadnak az oktatód segítségét, támogatását a programozási képességeid továbbfejlesztése érdekében!
• Engedd meg magadnak, hogy jó anyagokból tanulj!

Mert megérdemled!

Kifogásokat pedig mindig lehet találni, hogy pont most pont miért ne kezdd el: most ezért nincs időm, most azért nincs pénzem. Nem vagyok elég jó, túl fiatal vagyok, túl öreg vagyok, férfi vagyok, nő vagyok.

Nincs jobb alkalom elkezdeni, mint a MOST.

Akár haladsz már, akár nem kezdted még el, a biztatásom érvényes: Gyerünk, csináld!

„Meleg szívvel ajánlom bárkinek! 🙂
Mert Dani egy logikusan és következetesen felépített, gyakorlatorientált, az agytekervényeidet garantáltan igénybe vevő tananyagot állított össze.
Mert a saját tempójával haladhat az ember.
Mert a tanfolyam(távoktatás), heti két konzultációs napjával nagyon intenzív tud lenni.
Mert a céljaink a nem túl távoli jövőben összefutnak.
Én programozó akarok lenni, Ő programozót akar belőlem faragni, és ez ritka, majdhogynem egyedülálló az oktatási piacon.
Örülök, hogy rátaláltam a honlapjára. Már első blikkre éreztem, hogy itt történni fog valami és megmozdulhat az állóvíz. Nem csalódtam!” /Kolozsy Gábor/