Biztosan benned is felmerült már a kérdés, hogy mitől lesz valaki sikeres. Mi az a plusz, ami elválasztja a sikert a sikertelenségtől? Rengeteg kép, lista, idézet stb. jön szembe nap mint nap a Facebookon, cikkekben, minden csatornán. De hol van az igazság? Van egyáltalán EGY igazság?

Ebben a témában ez a kép nekem nagyon tetszik:

Sajnos sok ember fejében a siker és a kudarc valami külső tényező, pl. születési előjog, tehetség, családi körülmények vagy pusztán szerencse kérdése, ezért az ember vagy sikeres, és akkor sosem hibázik, vagy sikertelen, akkor meg bármit csinál, nem változtathat rajta.

Ha te is vágtad már nagy fába a fejszédet életed során, amit utána sikerült végül elhasítani, akkor valószínűleg egyetértesz velem, hogy a siker valójában sokkal inkább annak a kérdése, hogy abbahagytad-e a próbálkozást a kudarcok ellenére, mielőtt célhoz értél. Ha nem adtad fel, végül elérted, amit szerettél volna. Tehát a jobb oldali ábra.

(Itt most nem foglalkozunk a lehetetlen dolgokkal, hiszen programozni megtanulni bizonyítottan nem lehetetlen. 🙂 Bár mielőtt feltalálták a repülőgépet, a levegőnél nehezebb repülő szerkezet is lehetetlenként volt nyilvántartva, aztán jöttek a Wright-testvérek, és megcsinálták… Lehet, hogy ők nem hallották, hogy lehetetlen? 🙂 )

Vegyünk példaként egy kisgyereket, aki járni tanul.
Bizonyítottan lehetséges megtanulni járni, szóval ez a része oké.
Neki nagy kihívás?
Mi az hogy!
Hogyan tanul meg járni?
Ha a bal ábra lenne helyes, akkor léteznének járni tudó csecsemők és olyanok, akik sosem tanulnak meg járni, a kettő között nincs átjárás: vagy lesétálsz a szülőágyról, vagy sosem tanulsz meg járni. Nyilván nem így van, szóval szerintem elvethetjük.
Inkább a jobb oldali ábra az, ami leírja a szituációt: elindul, eltottyan, brühühü, megint elindul, megint eltottyan, megint brühühü. Harmadszor is elindul, harmadszor is eltottyan, harmadszor már lehet, hogy nincs brühühü, mert megtanult ügyesebben esni … és ez így megy tovább, amíg végül siker koronázza a próbálkozásokat.

Edisont is megkérdezték a tízezredik sikertelen villanykörtés kísérleténél, hogy nem érzi-e ezt/magát kudarcnak:
„Nem hibáztam. Egyszerűen csak találtam 10.000 utat, ahogy nem működik.” /Thomas Alva Edison/

Siker az, ha eggyel többször állsz fel, mint ahányszor elestél.

Ezt persze tudni kell bírni cérnával (azaz önbizalommal), ami nem mindig könnyű.

6 éves korunk óta arra kondicionálnak, hogy bevegyük a bal oldali ábrát: vannak a jó tanulók, akik sosem hibáz(hat)nak, és vannak a rossz tanulók, akik meg sosem csinálnak semmit jól. Vagy ez vagy, vagy az. Könnyen bevehetjük azt is, hogy „aki nem tud valamit, az hülye”, meg hogy „aki kérdez, az nem tud valamit, tehát hülye”. … és a bal oldali ábra miatt az is marad.

Ez hazugság!

Engedd meg magadnak, hogy hibázz!
Engedd meg magadnak, hogy ne tudj valamit!
Engedd meg magadnak, hogy kezdő legyél valamiben!
Engedd meg magadnak, hogy kérdezz!

Ha minden nem megfelelő eredményű kísérlet után leporolod a ruhád, és újrakezded, nincs más lehetőség, mint hogy végül sikeres legyél!

Hozd meg a DÖNTÉST, hogy bármi áron, de sikeres leszel, és eléred a kitűzött célodat!

Kezdetben sokan lesznek, akik azt mondják, őrült vagy, fölöslegesen strapálod magad, úgysem fog sikerülni. Mikor pedig megvalósítottad, akkor jönnek az újabb hangok: csak szerencséd volt, könnyű neked, mert jók az adottságaid, és a sort a végtelenségig folytathatjuk. Soha nem fogsz tudni mindenkinek megfelelni, mi lenne, ha csak magadnak felelnél meg? Ha tanulni akarsz, tanulj! Ha nem sikerült valami, állj fel, folytasd! Hajrá! Mi veled vagyunk!

„– 3 kisgyerek mellett nincs lehetőségem tanfolyamokra járni, ott tanulni (beiratkoztam szoftverfejlesztő OKJ képzésre, ami ingyenes, 2 éves képzés, de nem akarom a csütörtök, péntek és szombati napomat ott tölteni a gyerekek helyett 🙂
– naponta 8-9 órát dolgozom a munkahelyemen (pénzügyi közgazdászként), kevés időm van, ezért rugalmas megoldást kerestem,
– legfőbb motivációm, hogy úgy látom, mivel fizetek érte jó sokat :-), ezért minőségi képzésben kapok GYAKORLATIAS tudást (nagyon fontosnak tartom: pl. sok embernek van nyelvvizsgája, mégsem tudja használni a nyelvet, mert nem volt rákényszerítve a gyakorlati használatára – én a munkám során igen), és úgy látom, ebben a rendszerben rá vagyok „kényszerítve”, hogy haladjak, ne vegyek lazán egy-egy részt, ÖNÁLLÓAN oldjam meg a problémákat stb.
– jelenleg nagyon-nagyon lelkes vagyok, sikerorientáltság ami előre visz, fontos a pozitív visszajelzés, a problémák megoldása, és a VÁLTOZATOSSÁG nekem egyszerűen KELL!
Legszívesebben egész nap ezt csinálnám, de sajnos még azért dolgozni is járni kell 🙂 Hátha ez lesz majd a jövőben a munkám is. Egyébként meg szeretném megkönnyíteni a munkámat is később az „excel táblázatokon kívül is” használni valami hasznos programot: adatbáziskezelés, könyvelési programok stb. (itt megjegyezném, tetszett az ADO program 🙂„ /Bacskai Gábor/